2013. júl 09.

Alulról szinte minden más

írta: szénhidra
Alulról szinte minden más

Két éves ígéret vált valóra, amikor június 26-án többedmagammal körbekerekeztük a várost. Illetve körbejártuk. Akkor azt ígértem, hogy egy napra beülök egy kerekesszékbe, hogy megtapasztaljam azt, hogy miképpen élnek azok az emberek, akik sajnos ezt az eszközt használják nap, mint nap. Megrázó volt.

Márkus László „felbujtóval” és ötletgazdával sokat tervezgettünk, hogy mit kellene megnéznünk, megtapasztalnunk: milyen a bejutás a középületekbe, közintézményekbe, milyen lehetőségek állnak rendelkezésünkre kézmosásra, étkezésre, milyen használható illemhelyeket találunk, milyen szolgáltatásokat tudunk igénybe venni. Így aztán jártunk a Városházán, a könyvtárban, templomban, gyógyszertárban, postán, piacon, boltban, utcán, tereken.

Alulról szinte minden más.

Két fontos tapasztalatot szereztem. Az első, hogy ami nekünk természetes és fel sem tűnik, az egy kerekesszékben elképesztően nagy probléma. Egy megsüllyedt csatornafedél majdnem leküzdhetetlen akadály, egy járdapadka két méteres falként tornyosul az ember előtt. Az ajtók gyűlöletessé válnak, a járda repedése Csörsz árkaként húzódik előttem, ráadásul a mindenkinek járó szolgáltatások fizikai okokból egyszerűen elérhetetlenek.

A második tapasztalat pszichikai jellegű volt. Az emberek – amint negyven centivel alacsonyabbá és egy kerekesszékkel többé váltál – hirtelen nem vesznek tudomást rólad. Elfordították a fejüket, döbbent tekintetek kísértek bennünket. Ez valami elképesztően nagy kirekesztettség érzést ébresztett bennem.

Eger semmivel sincsen rosszabb vagy jobb helyzetben, mint az ország többi városa: alapvetően nagyon alacsony az akadálymentesített intézmények, épületek aránya a városban. Sajnos az elmúlt 23 év alatt alig történt érdemi fejlődés, fejlesztés az akadálymentesítés terén. Nálunk még mindig az a téma leszűkítve, hogy vajon van-e akadálymentesített wc a városban? Manapság az utcákon kevés mozgáskorlátozottat látunk, holott sokan vannak, csak sokan még az utcára sem tudnak kijönni. És hát minek is jönnének ki, ha nem élhetnek tisztességes életet odakint? Nem itt kellene tartanunk.

Az akadálymentesítés nem csak a mozgáskorlátozottakról szól, ezzel tisztában vagyok, ez a nap azonban csak ennek a szegmensnek a megtapasztalására adott lehetőséget. Sokat segített, hogy nem egyedül kerekeztem, hanem társaságban tudtuk megtapasztalni a való világot: az említett Márkus úr mellett még elkísért Szendi Lajos, aki fotós és saját szemszögéből akarta megörökíteni az eseményeket. Elkísért Nagy Bendegúz tervező és kerekesszékes kosaras, aki pontos meglátásaival mélyebb összefüggéseket is megmutatott és megengedte, hogy hatalmasakat essek a saját, szuper kocsijával. Csatlakozott hozzánk a Rádió Eger csapata is, Dudi és Jáksó is megszenvedte a napot. Az Agria Plázának köszönet jár a sajtótájékoztató helyszínének biztosításáért.

Visszatérve a két évvel ezelőtti eseményekre: akkor elhangzott egy felajánlás az egri képviselők részére, hogy próbálják ki ők is, milyen a világ a kerekesszékből. Rajtam kívül egy képviselő sem élt a lehetőséggel, amit a miskolci MEREK Guruló Műhely és Somosi János ajánlott. A mostani kerekesszékes napon ők hozták a székeket, amibe bele tudtak ülni a csatlakozók és gyakorlatilag  lehetővé tették a napot azzal, hogy adtak egy előre beállított utcai használatra tervezett kerekesszéket nekem is. Mindenkinek köszönöm, hogy eljött és részt vett akár egy kis időre is ebben a kezdeményezésben.

Annyi mindenesetre kőkemény tanulság: aki addig, amíg nem tapasztalja meg a kerekesszékes gyötrelmeket, addig halvány fogalma sem lehet arról, milyen ez az élet. Mindenkinek javaslom, hogy egyszer az életben próbálja ki. Talán a hozzáállás változtatásában és a döntések meghozatalában segíthet. Minden változás az emberben belül kezdődik.

Csarnó Ákos

önkormányzati képviselő

Szólj hozzá

eger kerekesszék lmp