Egy korábbi közgyűlési beszámolóban ígéretet tettem, hogy a bírált hulladékkezelési koncessziós megállapodásról (nevezzük innentől a könnyebbség végett Szerződésnek) egy értelmező, amolyan bemutató-kifejtős cikket is írok. Jogi szemmel nézve a Szerződés olyan, mintha egy gyakornoki idejét töltő ügyvédjelölt készítette volna, de ami rosszabb, hogy fenntarthatósági szempontból egy rémálom megtestesülése. Kezdjük egy kis értelmezéssel.

Egy szerződés lényege (röviden és közérthetően), hogy alapesetben két szerződő fél kölcsönösen megállapodik, hogy egymásnak szolgáltatást és annak ellenértékét nyújtják, illetve jogi biztosítékokat kötnek ki abból a célból, hogy a várt előnyök megmaradhassanak és az esetleges hátrányokat ki lehessen küszöbölni. A Szerződésünkről elmondhatjuk, hogy ugyan kölcsönös, azonban az egyik fél felé „vastagabban” fogott a készítők tolla, és a jogi biztosítékok egyenesen bebetonozzák ezeket az előnyöket. Ne kerteljünk, mondjuk ki, hogy a szerződés az egyik félnek – jelesül (jogutódlás után) az AVE Heves Régió Környezetvédelmi és Hulladékgazdálkodási Kft-nek (AVE) – kedvezőbb, a Heves Megyei Regionális Hulladékkezelő Társulásnak (Társulás) hátrányosabb.

További tisztázás végett el kell mondani, hogy az AVE egy multinacionális cég, nyilván a maga jól felfogott érdekeit nézi és profitorientált tevékenységet végez. A Társulás viszont közel 90 település lakóit jelenti, jelképezi, ezért nem mindegy, hogy milyen szerződést kötünk, módosítunk egy nagy céggel, hisz végső soron mi, a végfelhasználó hulladéktermelők fizetjük meg a szolgáltatást. És nem mindegy, hogy milyen áron.

Az AVE a Szerződésben vállalta (nem teljeskörűen felsorolva), hogy:

- az összegyűjtött hulladékot elszállítja Hejőpapiba (az ottani hatalmas hulladéklerakó telepre)

- Hejőpapiban kialakít egy olyan technológiai rendszert, ami segíti a szemét válogatását

- kialakít 3 db hulladékgyűjtő központot (ahová a települések szemetét begyűjti, és ahonnan szállítják tovább Hejőpapiba. A három központ: Eger, Hatvan és Kompolt

- fizeti a koncessziós díjat

A Társulás vállalta (nem teljeskörűen felsorolva), hogy:

- fizeti a hulladék ártalmatlanítási díjat

- a helyi szolgáltatókkal évente legalább 68.000 tonna hulladékot gyűjt össze és a hulladékgyűjtő központokba szállítja (pl. Egerben a Városgondozás Kft. kukásautói az egri központba, a K2-es út mellé szállítanak)

A józan ész és környezetvédelmi szempontok hiánya

Szerződés 39. pont (részlet)

A gyanús mondat magyarra fordítva azt jelenti, hogy amennyiben kevesebb hulladékot „termel”, gyűjt össze a Társulás, akkor is fizetnünk kell. Az még a hétköznapi embernek is világos, hogyha több hulladék keletkezik, akkor azért többletszolgáltatás címén fizetni kell. De az milyen, ép ésszel megmagyarázható kitétel, hogy ha kevesebbet „termelünk”, akkor is fizetnünk kell? Erre racionális magyarázat nincs, és sajnos egy borzasztó következtetésre vezet. Arra kényszerítenek bennünket, hogy termeljük a szemetet, hiszen akkor legalább van miért fizetni! Alapesetben a fenntarthatóság fő célja a hulladék keletkezésének megakadályozása, és csak másodsorban a „csővégi”, hulladékcsökkentési lehetőségek alkalmazása. Ez a szerződés ezzel a kitétellel tökéletes megcsúfolása a környezetvédelemnek, a fenntarthatóságnak.

Ki diktál?

Ez a szerződési pont határozza meg nagyrészt, hogy mennyibe kerül Egerben (is) egy átlagos szemetes edény ürítése.  2011-ben 22.000 forint volt az éves díj, idén ez tovább emelkedik 25.000 forint körüli összegre.

Ennyibe fog kerülni egy tonna elszállított hulladék (fentebb említettem, hogy a központokban összegyűjtik a hulladékot és onnan szállítják tovább). Ez már 2009-ben szerződésbe lett foglalva, a szerződés viszont 2030-ig (!) ad koncessziós jogot az AVE-nak, hogy ilyen csillagászati összegekért szállítsa el a hulladékot. Számoljunk! 2008 és 2011 között az átlagos infláció 4-6% között mozgott, viszont a táblázat összegeiből az derül ki, hogy az emelések jócskán az inflációt meghaladók (6-16% között mozognak). Következtetésképpen elmondhatjuk, hogy az infláción túl is fizetünk. És a meredek részek most következnek: a szerződés nem módosítható! Gyakorlatilag kimondhatjuk, hogy ezzel a szerződéssel egy multicég diktál a Társulásnak, a tagtelepüléseknek, a városnak, a lakóknak, és mi nem tehetünk ellene semmit. A város legfeljebb kompenzálhatja a díj emelkedését, de az is a mi adóforintjainkba kerül.

Betonba öntve

Ez a pont azokat az eseteket sorolja fel, amikor a szerződés módosítható. A Szerződést 2007. novemberében írták alá, azóta történt egy módosítás 2009-ben. A módosítás lényege, hogy a kompolti központot nem tudták felépíteni (népszavazás utasította el) illetve  Hejőpapiban régészeti kutatások miatt elhúzódik az átadás és ezért mentességet kap – értsd nem minősül szerződésszegésnek a szerződés nem teljesítése. Azért biztos-ami biztos még egy 30 hónapos lauf-ot kapott az AVE. A módosítást átverték rajtunk, mi pedig elfogadtuk, és nem tudtuk érvényesíteni a szerződésszegésből eredő tárgyalási előnyünket… A mai napig nem tudjuk érvényesíteni jogos elvárásainkat, mert az AVE elzárkózik a jogi biztosítékok adta fedezékek mögé.

Mi a megoldás?

Szép lenne, ha lenne egyszerű megoldás, de csak nehéz létezik. A közeljövőben várható, hogy új hulladékgazdálkodási törvényt fogad el az Országgyűlés. az alternatív megoldások keresésén túl ez remek alkalom lehet az említett 44. pont értelmében, hogy a Társulás újratárgyalja a Szerződés vitatott, pénzügyi-gazdasági szempontból veszélyes (árak, mennyiségek) részeit. Az előttünk álló feladat azért is fontos, mert egyre erősödő hírek szerint további terhek (adó) sújtanák a hulladékkezelést, ami a díjakat az egekbe emelné a Társulás mindegyik tagtelelpülésén.

A józan észről és környezetvédelemről még egy kicsit

Az egri hulladék-gyűjtő központ a K2-es út mellett fekszik. Naponta járnak oda a Városgondozás szemetesautói és naponta indulnak onnan teherautók, kamionok Hejőpapiba. Miközben pár méterrel arrébb ott fekszenek az ipari vágányok. Ez is semmibenézése a környezetvédelmi elveknek: ahelyett, hogy vasúton szállítanánk, közúton és szennyező, útrongáló kamionokkal szállítjuk saját szemetünket.

Végére a desszert

Ha marad a lakosonkénti 300 kilogramm/év kitétel, ha marad az évi 68.000 tonna hulladék-begyűjtési kötelezettség, és nem utolsó sorban maradnak a magas díjtételek, akkor azt is kimondhatjuk, hogy az AVE belecsapott a tutiba. 2012-ben 714.000.000 forintot kell fizetnie a Társulásnak hulladék ártalmatlanítás jogcímén. 2013-ban 763.640.000 forintot, 2014-ben pedig 802.400.000 forintot. És a szerződés 2030-ig érvényes. Ha vennénk azt a lehetetlen helyzetet, hogy 2030-ig nem emelkedne a díjtétel, akkor is 2030-ig 15.000.000.000 (tizenötmilliárd) forintot fizetünk ki az AVE-nak. Mindenki szeretne egy ilyen üzletben benne lenni, és mindenki szeretné azt megvédeni. De ennek a pénznek a töredékéből saját magunk, a Társulás is meg tudná oldani a hulladékkezelési feladatait. De ez már egy másik történet.

A megállapodás és a módosítás itt elérhető.

Eger, 2012. január 12.

dr. Csarnó Ákos

képviselő

Lehet Más a Politika