Köszönhetően parlamentünk villám sebességének, új oktatási, munkaügyi törvényeink már megvannak

A törvények külön-külön készültek és számomra –pedig figyelem- nem állnak össze hosszútávú társadalmi koncepcióvá. Pedig az oktatás-nevelés 13-20 évet, a munkaügyi 39-46 évet ölel fel az életünkből. Mindkettő kötődik egymáshoz, együtt határozza meg az egyén és a társadalom –összességében az ország – sorsát, mégpedig hosszútávon.

Magyarország mint állam lehetőségeit elsősorban a megtermelt javak, az ahhoz szükséges munka által befizetett adók, járulékok határozzák meg. Én ezt elhiszem, hiszen minden aktuális politikai kurzus azért sopánkodik, hogy nincs pénz. Csak nem hazudnak…

Tehát induljunk ki a munka világából.

Ezzel kapcsolatos legmérvadóbb adat a munkanélküliség, mely a politikai kommunikáció szerint a métely, minden korlátunk okozója. Ha megnézzük a munkanélküliségi eloszlást –elegánsan mellőzve a térségi tényezőket, hiszen egész országunkért aggódunk- az alacsony végzettségűek (8 általános, vagy az sem) között ez az adat 30-37%. Középvégzettségűek között 10-20%, felsőfokú végzettségűek körében 3-5%!
Ha egy kicsit körülnézünk a világban, azonnal érthetővé válik, hogy miért ez az arány. A fizikai munkaerő piacán a legalacsonyabb végzettségűek kínálatában –tekintettel a globalizáció hatásaira- rendkívüli sebességgel jelennek meg a közép-amerikai, ázsiai, távolkeleti, afrikai képzetlen munkaerők. Gondoljunk Kína, India képzetlen tízmillióira, vagy épp Kenya, Dél-Afrika képzetlen tömegeire. Ezekkel a munkaerőkkel nem tudunk (akarunk?) versenyezni költség tekintetében: napi 16 óra munka, heti 6 munkanap, nincs szabadság, szállás a munkahelyen a földön, nincs egyéb juttatás, nincs nyugdíjköltség, mely tényezők összességében kihozzák az óránkénti 5-10 eurocent ráfordítást és még hálás is a szerencsétlen.
Ha ezen a pályán akarunk versenyezni, egyenes az út a bukáshoz, hiszen az olcsó munkaerők nyomása –tekintettel az érintett országok népességpolitikájára- csak fokozódni fog. Olyan nagy a versenyhátrányunk, hogy e vesztes helyzeten semmiképp nem változtathat egy olyan munkaügyi törvény, mely a magyar munkavállaló költségeit -a kiszolgáltatottság növelése árán- 5-10%-al csökkenti. Tehát napjaink munka törvénykönyve és az azt övező hisztéria teljesen közömbös az alacsony végzettségű munkaerő foglalkoztatásának rövid és hosszútávú megoldása szempontjából, csak egy „politikai gumicsont”, mely jól jellemzi a mai politikai kultúrát.

Nem kell pengeéles logika, hogy a következtetést levonjuk: a munkanélküliség csökkentésének útja a képzettség fokozása.

Mint elején leírtam, az oktatás 13-20 éves szellemi innovációs tendernek tekinthető, ezáltal egy kifejezetten hosszútávú beruházás melynek alanya az ember.
A modernkori multinacionális cégek -akik 1 év alatt gyárakat telepítenek, majd a piaci hatásokat figyelembevéve akár 3-4 év alatt tovább is állnak- ilyen hosszú beruházásokban nem gondolkodnak. Amennyiben üzletet látnak benne, beszállnak az oktatásba, de önmagukban tartós képzési rendszereket nem telepítenek!

Megveszik a szolgáltatást! Ez az a szolgáltatás, melyre minden hozzáadott értéket teremtő cég vevő és ez az a szolgáltatás, melyben keresleti piac van, s amelyben kínálatot teremteni sok év, esetleg évtizedes befektetés. Ez az a piac melyben csúnya szóval „beszállítóként” megjelenni nem lehet csak úgy ripsz-ropsz. Egy egyetem, főiskola nem csak falak, padló és mennyezet, hanem évek, évtizedek, bizonyos esetekben évszázadok szakmai és oktatási tapasztalatának, tudásának forrása. Rendkívül nagy tudású professzorokat, tanárokat, akik tudásukat továbbadják, nem lehet 1-2 év alatt gyártani. Még egy elsős egyetemista diákban is ott lakozik 15 év nevelés, oktatás! Ez az a szellemi tőke, mely –amennyiben tervszerűen, korszerűen és okosan bánunk vele- a fejlett civilizált országoknak 15-20 év tartós előnyt jelent a felzárkózó országokkal vívott munkaerőpiaci versenyben.

Ekkor szembesülhetünk meglepődve napjaink oktatási koncepciójával, mely a magas kvalifikáltságú –ezáltal tartósan keresett- munkaerő képzési bázisainak tekinthető felsőfokú iskolák állami innovációjának csökkentését célozza, előtérbe helyezve az alacsonyabb végzettségű, ezáltal alacsonyabb hozzáadott értékkel bíró - fentebb részletezett okoknál fogva a nemzetközi folyamatoknak jobban kitett -munkavállalókat termelő oktatási rendszert.

Mindamellet, hogy az országok közti gazdasági versenyfutásban Magyarország elveszíti egyik legerősebb ütőkártyáját, ezzel az állam még rövidtávon sem takarít meg semmi pénzt. Tudniillik az alacsonyabb végzettségű munkaerő foglalkoztatását folyamatosan védeni, támogatni kell, tekintettel a globális piaci kitettségre. Más szóval meg kell venni, hogy a multinacionális vállalatok ne olcsóbb helyre vigyék a gyártást. Az ügyletet a magyar átlagpolgár a „multik adókedvezménye” néven ismeri.

És ez még csak az első fejezet: a termelő vállalati szektor.

A második fejezet a gyártási szinttől magasabb szintű gazdasági tevékenység, mely az igazán nagy hozzáadott értéket - ezáltal hasznot- termeli az INNOVÁCIÓ.
Ha modellezni szeretnénk egyszerűen az innovációt, akkor nézzünk egy üzemet:
A gyártás a melós, az innováció az irodista. Márpedig mint tudjuk, az irodista egy párnázott székben, öltöny-nyakkendőben ötször annyit keres, mint a melós. Tudniillik ő találja ki, hogy mit kell gyártani, hogyan kell gyártani és hova lesz eladva.
Ha ezen szentháromság bármelyike nem működik (mit, hogyan, kinek), a rendszer gazdaságilag összeomlik, a cég tönkremegy.
Itt lép a képbe a magyarok által oly sokszor látott szomorú képlet: jó ötlet, jó termék és mégsem megy. Így omlott össze a minden magyar büszkesége a Csepel Motorkerékpár Gyár, az IKARUS, a VIDEOTON, s így látjuk elmúlni a MALÉV-ot. Tudniillik az innováció a maga összetettségével olyan hatalmat jelent, ami a Meisseni porcelánt repíti, míg a Hollóházit megfojtja, amíg az osztrák bort Magyarországon is eladhatóvá teszi, addig a magyart itthon sem.

Az innováció három fő területe:

Fejlesztés- a termék kitalálásért felel. Ebben a magyarok furfangos eszére és a szépre, jóra való fogékonyságunk miatt sosem volt problémánk, nagyon sok szép dolgot találtunk ki, fel.

Értékesítés- közgazdasági, kereskedelmi szaktudást igényel, de nem a „középiskolás fokon”, hanem a jövőbelátás képességét kifejlesztő felsőfokú szintre van szükség

Érdekérvényesítés- jelenkorunk szerződéseken, együttműködéseken és vitákon alapuló vállalkozási világában egyik legelemibb szükségszerűség a jogi védelem. Csak egy villanásnyi példa: ma már a „TOKAJI” név is per tárgya!

Ha most beletekintünk a napokban életbe lépő oktatási törvényünkbe, szembeszökő a háromból két terület állami forrásmegvonás általi kiherélése: jog és közgazdaságtan.
Gratulálok az előrelátáshoz, mely lehetővé teszi, hogy kb 10-15 év múlva hátul összekötött kézzel, kormányos és navigátor generáció nélkül, tisztán evezősökkel nekiinduljunk a globális piaci versenyen!

Konklúzió: az ország fenntartható fejlődésének záloga a jövőbe fektetett munka, melynek eszköze az oktatás. Olyan oktatás, mely nem a mának, nem a tegnapnak, hanem a holnapnak képez olyan magas kvalifikáltságú embereket, akik pályájuk során nem hogy folyamatos támogatásra szorulnak, hanem megállva a helyüket, a nemzetközi gazdasági versenyben anyaországukat segíteni, előremozdítani tudják, annak ismertségét és elismertségét a világban kivívják.
A most megalkotott oktatási törvény nem ezt szolgálja, hanem egy szűk látókörű pragmatikus –valójában erősen kétséges- forrás megtakarítást hajt végre a jelenleg regnáló politikai elit (kormány és ellenzék egyaránt) kisstílű civakodásai által keltett károk enyhítése céljából. Hiszen ha a jövőre nincs pénz, akkor mire?

Ezen oktatási rendszert –illetve annak törekvéseit- 50 éves távlatba helyezve Magyarország oktatási jövőképe a következő:

1 db egyetem, összesen 200 tanulóval (95% mérnök)
400 db OKJ-s összeszerelőképző összesen 30.000 tanulóval
1000 db 6 osztályos általános iskola, kiegészítve alapfokú 7-8.-os mezőgazdasági kapálóképzéssel.

A most kialakított oktatás-munkaügyi törvénycsomag előrevetített tipikus magyar vállalat felépítése pedig a következő:

melós: alacsony képzettségű, elsősorban szalagmunkás, alacsony béren, negatív munkaerőpiaci érték, nulla munkajogi védelem, korlátozott alkalmazhatóságából adódó bizonytalan munkahely, negatív jövőkép, hosszútávú tervek hiánya -magyar állampolgár

irodista-menedzsment: magas képzettség, széleskörű alkalmazhatóság, földrajzi mobilitás, magas munkerőpiaci értékből adódó nyugalom, pozitív jövőkép – külföldi állampolgár

Ezen leírás megpróbálta időben hosszabb, földrajzilag szélesebb kontextusba helyezni a kialakított társadalompolitikát. Társadalmunk hosszútávú alakulása szempontjából a kialakított koncepció tendenciózusan romboló hatású, a plebejus világnézetet céllá szentesítő, droidokat gyártó törekvés. A magyar emberek és így a társadalom olyan értékeit igyekszik megsemmisíteni, amely értékeket 40 év szocializmusnak sem sikerült : a magyar emberekre jellemző újító gondolkodást.

Teljes levél:
enavalaszto.blog.hu/2012/02/13/oktatas_es_munkaugy_avagy_a_fenntarthato_tarsadalom