Mi történt valójában Gyöngyöspatán?
A kérdés kapcán az országos médiát bejárt tudósítások és politikai nyilatkozatok alapján vélhetően nagyon sokan azt várják, hogy a cigány asszonyok és gyermekek táboroztatásáról vagy kimenekítéséről, esetleg a Véderő elleni rendőrségi fellépésről fogok írni.
Számomra azonban, aki nagypénteket és nagyszombatot a helyszínen töltötte ez a hétvége teljesen másról szólt. Mégpedig arról a felemelő tapasztalatról, hogy a gyöngyöspatai cigány közösséget nem lehet leírni, hogy nagyon sok olyan patai cigányember van, aki képes és akar is tenni saját közösségéért. Aki eljött az megtapasztalhatta, hogy ezen a településen van mire építeni hosszabb távon is.
A hétvégére a helyi kisebbségi önkormányzat és civilek egy nagy szabású falutakarítást szerveztek a föld napja alkalmából. Az akcióhoz a facebookon meghirdetett felhívás alapján, az ország több részéből, sőt a határon túlról is csatlakoztak segíteni akaró emberek. Jöttek Budapestről, vidéki városokból, de Rimaszombatból és Kolozsvárról is.
Persze nem akarom megkerülni a kérdést, hogy akkor a tudósítások miért evakuációról és rendőrségi intézkedésekről szóltak. Az akciónak erre a hétvégére időzítése nem volt véletlen. Az előző hétvégi események és a korábbi Szebb Jövős „polgárőrösködés” mély nyomokat hagytak az emberekben és valós veszély volt, hogy a provokatív fellépés miatt a félelem irányíthatatlan folyamatokat indít el.
A falutakarítás egy jó eszköz volt arra, hogy a hétvégére meghirdetett Véderős gyakorlatozás helyett a romák saját magukkal, saját lakókörnyezetükkel foglalkozhassanak, hogy a nagyhét vége ne a felszítani szándékolt félelem és hisztéria jegyében teljen el. A szervezők az asszonyoknak és gyermekeknek is akartak programokat szervezni, vetítések, veteményezési tanácsadás, kertművelési segítség is szerepeltek az eredeti tervekben. Az események kiszámíthatatlansága miatt és egy kínálkozó lehetőséget kihasználva azonban a helyiek úgy döntöttek, hogy inkább utazzanak el a gyermekek és asszonyok.
A leírtak alapján ki-ki döntse el maga, hogy a híradások tömkelege miért szólt egy-két túlzó evakuációt emlegető nyilatkozatról, és miért nem jelentek meg a szervezők közleményei.
A helyi romák egyébként nem számítottak – az eddigiek alapján nem is számíthattak – arra, hogy a Véderő táborát felszámoljak. Mindenesetre örültek, annak, hogy ez történt, de teljesen megnyugodni nem tudnak. A helyi közösségben a magyarok és cigány magyarok közti problémák megoldásához arra van szükség, hogy beszélni tudjanak egymással, hogy megértsék egymás problémáit. Közösen azt kell elérni, hogy Gyöngyöspatán senkinek ne kelljen félnie, annak sem, aki tyúkjait, vagyonát félti és annak a cigányembernek, kisgyereknek és asszonynak sem, aki senkinek sem ártott. A hétvégén a cigány közösség ebben az irányban tett egy lépést.
2011.04.24.
Lukács Zoltán
