Merre tovább Gyöngyöspata?
A sajtóban sokat foglalkoztak az elmúlt hetekben a Gyöngyöspatán kialakult helyzettel, a tudósítások - attól függően, hogy milyen irányultságú volt az adott médium - a helyzetet kétféleképpen értelmezték, hol elharapózó cigányterrorról és ez ellen fellépő hazafiakról, hol közösség elleni uszításról, az utcákon grasszáló fasisztákról és nácikról lehetett olvasni. A helyzet mindkét oldalról történő leegyszerűsítése azonban meglátásom szerint nem helyesen írja le a valóságot. A kialakult helyzet szélsőséges értelmezései ellehetetlenítik a valós problémákról szóló viták kialakulását, és tényleges hosszú távú megoldások kidolgozásának lehetőségét.
Mi is a helyzet valójában?
Az első fontos tény, hogy Gyöngyöspatán valós és súlyos probléma a bűnözés. A második fontos tény, hogy a településen élő romák között van pár család, akik ezzel a bűnözéssel kapcsolatba hozhatóak, és van jóval több olyan roma család, ember, aki nem.
Tény az is a falugyűlésen elhangzottak ismeretében, hogy azok az emberek akiket az elmúlt két hétben megvédett a gárda, úgy értékelik, hogy nekik jó volt, hogy ott voltak, mert valóban nem volt bűnözés.
Tény az is a falugyűlésen elhangzottak ismeretében, hogy azok az emberek akiket az elmúlt két hétben megvédett a gárda, úgy értékelik, hogy nekik jó volt, hogy ott voltak, mert valóban nem volt bűnözés.
Két kérdés merül föl tehát bűnöző-e minden cigány, és hogy rasszista-e, aki vagyona, élete, testi épsége védelmében elkeseredettségében segítséget kért? Érdekes tapasztalat, hogy ezekre a kérdésekre az emberektől elég egyöntetű válaszokat kaptam, úgy a helyi gárdába frissen belépett helyi fiataltól, mint a cigány kisebbség tagjaitól. A válasz tehát, hogy nem minden cigány bűnöző, illetve, hogy aki a vagyonát, életét védi nem feltétlenül rasszista.
Az általam érzékelt problématérképen az un. cigánykérdés kapcsán több jelentős az elmúlt 20 év alatt kialakult kérdéskör szerepel. Ezek közül az egyik a cigányságot sújtó előítéletek, kirekesztés jogegyenlőtlenség problémája. Problémának látom viszont azt is, hogy ezt az elvi álláspontot ideológiai bunkósbotként használták. Ténylegesen létező jelenség az, hogy az egyes bűnözők a felelősség alól azzal próbálnak kibújni, hogy az ellenük eljárókat rasszizmussal vádolják.
A fenti jelenségek miatt alakult ki egy olyan elmérgesedett helyzet, hogy ha valaki a cigányokat ért sérelem miatt emeli föl a szavát - ahogy ezt próbáltam március 16-án este a falugyűlésen - azonnal ez a sztereotípia kezd élni és érdemi dolgokról közös megoldások kereséséről nem lehet szó. Ahhoz, hogy párbeszéd alakulhasson ki a bűnözést elszenvedő lakosokkal, - annak érdekében, hogy belássák, hogy emberek (cigányok) félelemben tartása nem lehet megoldás - az első lépés az, hogy az ő létező és valós problémáikat is meg akarjuk érteni, és nem azzal kezdjük a "párbeszédet", hogy ti milyen rasszisták vagytok amiért behívtátok a gárdát.
Azért mentem el március 16-án a gyöngyöspatai falugyűlésre, mert jelezni szerettem volna a helyiek felé, hogy nem adhatják föl a párbeszéd lehetőségét, hogy kell találni egy olyan megoldást a problémáik megoldására, amely nem jár együtt ártatlan emberek félelembentartásával, és hosszú távon a gárda elvonulását követően is fenntartható módon garantálja a biztonságukat, és a cigányokkal való együttélést normális mederbe sodorja.
Annak ellenére, hogy elsőre heves ellenállásba ütköztem, továbbra is hiszek abban, hogy Gyöngyöspatán nagyon sok józan ember él és egy asztalhoz ülve, közösen egymás problémáit megértve el lehet indulni azon az úton, amely a békés együttéléshez és biztonsághoz vezet, de nem lesz könnyű.
Lukács Zoltán
