Komolyan mondom, nem igazán akartam elhinni, hogy valami erőteljes, látható elképzelés és irány egyáltalán létezik ebben a városban. Az nyilvánvaló, hogy működő koncepciók, tervek és elképzelések nélkül iszonyú nehéz jövőt adni ennek a városnak, arra viszont nem gondoltam volna, hogy mégis van egy irány, méghozzá egy igazi romboló, destruktív irány, ami a létező dolgokat felszámolja, de helyette újat, értékelhetőt nem ad.

Nézzünk egy áttekintő listát erről az egyre bonyolultabb... nem, inkább egyre egyszerűsödő helyzetről. Kezdjük rögtön az Ifjúsági Házal. Látjuk mi lett belőle, egy ígéretes múzeum, ami rengeteg gyermekbetegséggel küzd, holott idő és emberi erőforrás is rendelkezésre állt volna a profi működés kialakítására. Az egri ifjúság szimbolikus központját el kellett tüntetni, ám a tervek szerint lett volna egy AGORA. Csakhogy az is úgy süllyedt el, mint a Titanic, megvalósítása több nekifutás után sem került egyenesbe, ráadásul némi pénzt is fizetett a város a meg nem valósult tervekért...

Már az Ifiház agóniája előtt egyre több társadalmi és magánjellegű hely próbált gyökeret verni a városban és megpróbálta több-kevesebb sikerrel átvenni a kiüresedett és ellehetetlenített szolgáltató szerepét. Az Ifiház felszámolásával a folyamat csak erősödött. De a kultúrájára és az oktatási központ jellegére oly büszke város egy alapvető problémáról elfeledkezett, mégpedig arról, hogy senki nem marad itt, ha nincs miért. Ha nincs munkahely, akkor az egri gyerek is kifelé tekintget, de ha végképp ellehetetlenítik közösségi, szórakozási és sok esetben kulturális igényeit, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy fogy a fiatalság Egerben. A 20-39 éves korosztály 60%-a nem Egerben keresi a megélhetését.

De elkalandoztam, térjünk is vissza a tényekhez.

Ifiház, AGORA. 2011 december végén az EGAL bezárt. Most nem mennék bele, hogy ki és mennyire volt felelős a bezárásban, a lényeg a tény, hogy nincs klub. Majd a Bíborost, a HK-t, a Forrást és a Jaffát vették elő, így aztán folyamatosan állt a bál. Most azért, mert üvegcserepek és kosz voltak a járdán, vagy mert a szomszédos panzióban nem tudnak aludni a vendégek, egyre megy. Vagy mert a Tűzoltó téri örökmécses ablakát összetörték, és a sokat mondóan bólogató képviselők, mikor jeleztem nekik, hogy EGAL már nincs, csak dermedten néztek maguk elé, de épkézláb magyarázattal előállni nem tudnak persze. Na mindegy is.

Mikor azután mindenki azt gondolta, hogy mégiscsak nyugvópontra jutottak a kedélyek, az EGRIX jelentette be, hogy vége. Egyik napról a másikra. De még ki sem tessékelték az utolsó vendéget és fel sem száradt a felmosóvíz az EGRIX padlóján, jön az újabb bejelentés, hogy akkor a Jaffa Cooltour Club is lehúzza a rolót... Innentől viszont világos, a szórakozni vágyók húzzanak a külterületi vagy zártkerti területekre hangoskodni, nem? Szerintem innentől jogos a kérdés, hogy MI VAN MÁR ITT?

Nyilván az önkormányzatnak nem feladata szórakozóhelyeket üzemeltetni, de annak felismerése nem kerülne sokba, hogy ezek a helyek egytől-egyig közösségi és kulturális hiánypótló helyek lettek volna, így aztán némi józan belátással és kevesebb kultúr-dühvel meg lehetett volna menteni ezeket a helyeket. És akkor kapcsoljunk magasabb fokozatba! Itt a gyászos Barta Dóra ügy, a szomorú Székhelyi-ügy, amikor politikai hovatartozás alapján zavartak haza színészt, majd kioktató hangnemben leckéztetik meg a szakma képviselőit, hogy az egri művészeket kell előtérbe helyezni. Amikor aztán mégis egri színészt tiltatnak le egy helyi rendezvényről, kilátásba helyezve a támogatás megvonását. Amikor az alpolgármester asszony nyíltan lobbizik a színház igazgatójának, aki történetesen a férje.

Még hogy a város minden megtesz a fiatalokért és a kultúráért... Ifjúsági Ház, Barta Dóra, Székhelyi-ügy, EGAL, AGORA, Nádasy Erika, EGRIX, JAFFA. Mind egy-egy találat. És még semmit sem tudunk a színházunk jövőjéről, a várról, a Kepes Központról, a múzeumainkról, az EKMK és a Művészetek Háza szerepéről.

Most pedig tegye fel a kezét az, aki szerint ez így, ebben a formában teljesen rendben van!

Csarnó Ákos

képviselő