Még mindig nagyon kevés szó esik a hazai közbeszédben azokról a nemzetközi szerződésekről (TTIP, CETA, TiSA), amelyek –amennyiben aláírásra kerülnek- alapvető hatást gyakorolnak majd mindennapjainkra.

A mezőgazdaságban, az élelmiszertermelésben és forgalmazásban várható jelentős változások megváltoztatják majd az általunk elérhető termékek körét, átalakítva az a boltok kínálatát. A változás ahhoz lesz mérhető, amit a rendszerváltás ill. az EU-csatlakozás után megtapasztalhattunk, amikor a magyar élelmiszer feldolgozó kapacitás leépülésével és külföldi kézbe kerülésével eltűntek a polcokról a hagyományos magyar termékek és helyüket átvették a messziről érkezett, sokszor gyengébb minőségű áruk, megjelentek a Lengyelországban gyártott Győri keksz termékek, vagy a Csehországból érkező Boci csoki.

Persze mondhatjuk azt is, hogy ez a változás pozitív, hiszen a választék növekedése a választási lehetőségek növekedésével jár, ugyanakkor valószínűbb, hogy ahogyan ez korábban is történt, hogy az alacsony minőségű, a nagy tételben, dömping áron érkező termékek kiszorítják, eltüntetik a vetélytársakat és egyeduralkodóvá válnak a piacon.

Ez azért is problémás, mert az USA és az EU élelmiszerbiztonsági előírásai nagymértékben különböznek egymástól, az amerikai előírások a legtöbb esetben sokkal kevésbé szigorúak bizonyos vegyi anyagok vonatkozásában vagy éppen a GMO-k kérdésében.

A szerződések előnyeként szokás említeni, hogy ezzel az Egyesült Álllamok is megnyitja a piacait pl. a magyar árúk előtt, de ne gondoljuk azt, hogy ezzel olyan lehetőséghez jut pl. a mezőgazdaság, mint pl. annak idején a Szovjetunió piacain való megjelenéssel, azaz hogy szinte korlátlan mennyiségben tud exportálni átlagos minőségű termékeket. Sokkal inkább az várható, hogy a jelentős tőkeerejű amerikai nagyvállalatokkal szembe nem, hogy az USA-ban nem tud versenyezni, hanem még ezek a meglévő európai piacokról is kiszorítják a Magyarországon előállított termékeket, tehát nem hogy új piacokat nem nyerünk, hanem valószínűleg a meglévők egy részét is elveszítjük.

Hogy egy konkrét és már Egerhez is kötődő példát is említsek, nagy valószínűséggel a borkereskedelem is egyik vesztese lesz a folyamatoknak, ahogy arra a Külügyminisztérium által a kormány számára készített jelentés is felhívja figyelmet: „ A Magyarországra irányuló import jelenlegi szerkezetének vizsgálatából a kutatók arra következtettek, hogy az egyezmény esetleges megkötése nem veszélyeztetné jelentősen a belpiacot. Árnyaltabb a kép ha a jelenlegi EU-n belüli exportpiacon vizsgáljuk versenytársi pozíciónkat. Úgy tűnik bizonyos feltételek bekövetkezése esetében az USA ezeken komolyan, bár nem egyenlő mértékben, veszélyeztetheti hagyományos exportlehetőségeinket. A veszély különösen néhány érzékeny termékcsoport esetében lehet jelentős: gabonafélék, olajnövények, húsfélék, egyes zöldség- és gyümölcsfélék, ezek feldolgozott termékei, a konzerv- és a fagyasztott csemegekukorica, a bor…”

Vagyis a szabadkereskedelmi szerződés elvileg ugyan megnyitja az USA kapuit a Magyarországról érkező borok előtt, gyakorlatilag viszont az amerikai piacot uraló nagy cégek mellett a magyar termelőknek nem sok esélye lesz labdába rúgni, mivel a kereskedelem döntő többsége az élelmiszerláncokon keresztül zajlik le, ahol viszont nagy mennyiségű, homogén termékekre van szükség, és ezeknek a követelményeknek a kis-közepes magyar borászatok nem tudnak megfelelni.

Tehát várhatóan az történik majd, hogy nemcsak, hogy nem szélesednek számukra az export lehetőségek, hanem a meglévő exportpiacainkat is elveszítjük majd.

Komlósi Csaba