A napokban Lengyel Szilvia országgyűlési képviselőnkkel tettünk egy kört Egerben és Kálban. Sajtótájékoztatót tartottunk földmutyi ügyben, majd emberekkel beszélgettünk arról, hogy ők hogyan látják a helyzetet, a helyzetüket ma Magyarországon.

A sajtótájékoztató (részletek ide kattintva érhetők el) után a Piaccsarnokba mentünk, immáron Lapos Péterrel, az LMP szakpolitikusával kiegészülve - ahol érdeklődtünk arról, hogy mégis hogyan alakulnak a termelők, az árusok és a vásárlók dolgai. Tudnak-e jó minőségű, megfelelő árut szállítani, vásárolni. Saját tapasztalataikra voltunk kíváncsiak. Beszélgettünk a helyi termelő piac szervezőjével a lehetőségekről, utána pedig tojás, sajt és mézvásárlás közben az emberek megerősítették amit máshonnan is hallani lehetett: általános a szegényedés. Ahol korábban úgy-ahogy ment az üzlet, most ott is drámai visszaeséssel számol mindenki.

A piac után egy gazdasági élet szereplőjével beszélgettünk. A könyvelői múlttal rendelkező szakember elmondta, hogy a kis-, és középvállalkozások számára nagyon sok teher hárul, olyanok is, amik nem nagyon jutnak el sokakhoz. Itt egy új jogszabály, amott egy módosítás, itt egy határidő… A kiszámítható gazdasági környezet meg sehol.

Egy játszótéren egy anyuka mesélte el, hogy milyen az „oviba járni”. A hagyományok ápolása miatt választották az ovit, ami még ráadásul közel is található a lakhelyhez és a gyerekek étkezésére is nagy gondot fordítanak.

A nap végén egy jövőbeli káli gazda meghívásának tettünk eleget. Kálban megtudtuk, hogy egy kézben van a környék földjeinek legtöbbje (hektárak ezres mértékben), a helyieknek esélyük sincs labdába rúgni, nem kaphatnak földeket, így a munkanélküliség mértéke valahol az egekben van. A megyeházi sajtótájékoztatón elültetett palántákat végső helyükre helyeztük a család kertjében.