A Lehet Más a Politika képviselője, Schiffer András által beadott T/5116-os indítványt a parlamentben napirendre sem engedte venni a Fidesz-KDNP pártszövetség. A javaslat "Az állambiztonsági múlt átláthatóvá tételéről" címet viselte és gyakorlatilag a rendszerváltást megelőző évek ügynökaktáinak megnyitását kezdeményezte volna. A kormánypártok a kérdéses ügyben nem szólaltak fel, és az ügynöklista nyilvánosságra hozatalát egyhangú többséggel leszavazták.

Aztán ismét két táborra oszlott kis hazánk. Illetve háromra, milyen átkozottul ismerős is a helyzet. A mostani törésvonalak oldalain egyrészt azok állnak, akik szeretnék, hogy megnyíljanak az akták. A másik csoportot azok alkotják, akik ellenzik – akár szóval, tettel vagy hallgatással, a harmadik csoportba pedig azok tartoznak, akiket meg egyáltalán nem érdekli az ügy.

Mielőtt belemennék itt alaposabban a dolgokba, azért egy tényt le kell szögeznünk: Magyarország az utolsó olyan közép-kelet európai állam, ahol nincs lezárva az előző rendszer mert nincs pont téve  az ügynökmúltra.

A nyilvánosságot követelők egyik fontos érve az előzőekben írt tény. Azonban vannak sokkal fontosabb érvek is. Mindannyian emlékszünk esetekre, amikor egyszer-egyszer felbukkan egy-egy névvel kapcsolatban gyanú, lista, egy karton, egy papírtöredék. Aztán megy a magyarázkodás, nem véletlenül sokszor pont olyan helyzetben, amikor valamilyen ügyről el kell terelni a figyelmet. Az aktákhoz bármennyire zártak, mégis hozzáférhetnek olyanok, akiknek komoly érdekük van a diverzáns taktikák bevetéséhez, és ezzel egyrészt revolvert tarthatnak az érintett halántékához, másrészt ügyesen terelhetik a közfigyelmet. Fontos érv a nyilvánosságra hozatal mellett az, hogy ma is élnek rengetegen olyanok, akik sorsa, élete az előző rendszer bármilyen szinten dolgozó ügynökeinek áldásos munkája miatt került vakvágányra, akiknek családja nem gyógyuló sebeket szereztek és a mai napig nem kaptak elégtételt. Történelmi lehetőséget szalaszt el a 2/3-os hatalom, ha nem teszi lehetővé az elmúlt rendszer végleges lezárását.

Az ellenzők táborában a legerősebb indok, hogy ami volt, az egyrészt elmúlt, ne bolygassuk, másrészt voltak már erre korábban is lehetőségek, de mindannyiszor meghiúsult a feltárás, ráadásul azóta rengeteg bizonyíték megsemmisült. Az is folyamatos szóbeszéd, hogy az ellenzék revolverezi a kormányt a témával, hogy ismét lejárassa a nemzetközi közvélemény előtt. Az a tény is előkerül sokszor, hogy olyanok neve is előkerülhet, akik áldozatai voltak a beszervezéseknek, vagy egyenesen manipuláció áldozatai és a nyilvánosságra hozatal nagy károkat okozna nekik. Végső érvként hangzik el, hogy Biszku Béla elítélést kellene szorgalmazni, illetve vannak fontosabb dolgok is, mint az ügynökakták, meg hát komoly nemzetbiztonsági kockázatok is lehetnek ha még most is szolgálatban állókról kiderülne valami terhelő...

Egyik oldal érveit sem akarom megkérdőjelezni, de azért leírok pár, számomra is irányelvként figyelembe vett gondolatot, rögtön Biszku Bélával kezdve.

Természetesen, hogy aki könyékig benne volt az elmúlt rendszer sötét ügyeiben, az némi felelősséggel tartozzon. Azonban a nagy hanggal elővezetett elszámoltatás, a lex Biszku óta nem nagyon halad az a vonal, ami a vezetőket venné elő. Komolyan mondom, hogy nagyon várom a további lépéseket... de egyelőre sehol semmi. Az is világos előttem, hogy nem ez a legfontosabb dolog, amiről beszélnünk kell, de akkor mikor beszéljünk róla? A törvénykezés nem úgy működik, hogy gondolok egyet és hipp-hopp egy ügy a T. Ház előtt fekszik, hanem alapos munka és idő áll mögötte. Legalábbis LMP-s ellenzéki sorokból mindenképpen és erősen benne van a pakliban, hogy a parlamenti többség így is átlép rajta.

Erős ellenérv a manipulációs céllal beszervezettek jogainak csorbulása, de ennek kiküszöbölésére több intézmény is képes lenne... ha kapnának jogokat, hogy vizsgálhassanak és eljárhassanak. Adat sok megsemmisült, de nem az összes, sőt újak is előkerülnek időnként. És hogy vannak adatok, arra a legtisztább bizonyíték, hogy megy az időnkénti zsarolás. Amik nagy részéről nekünk, közembereknek nincs is hivatalosan tudomásunk. Annál erősebb érvet viszont nem tudok elképzelni, mint azoknak az embereknek a joga a megismeréshez, akik közvetlen elszenvedői voltak a rendszerbek: hortobágyi internáltak, recski munkatáborosok, egzisztenciálisan ellehetetlenítettek, egészségükben megtörtek és elhunytak hozzátartozói. Ők is élnek ám! Az pedig a gyávaság klasszikus példája, hogy azzal jajveszékel a megnyitást ellenkezők csoportja, hogy az ellenzék ezzel revolverezi a Kormányt. Ha csendben maradna az ellenzék, akkor az, hogy egyedüli térségbeliként még mindig képtelenek voltunk lezárni a kérdést majd csendben észrevétlen marad? Ez a cél? Mert akkor meg mondjuk ki, pedig éppen az alapos feltárással tudna jó pontokat szerezni a nemzetközi színtéren alaposan lejáratódott magyar Kormány...

Térjünk ismét tényekre: Heves megye országgyűlési képviselői így szavaztak az előterjesztés kapcsán:

Fidesz:
Balázs József             nem
Demeter Ervin            nem
Herman István Ervin    nem
Horvát László             igen
dr. Nyitrai Zsolt          nem
Szabó Zsolt               nem
dr. Tóth József           igen

KDNP:       
Habis László              tart.   
dr. Lukács Tamás        nem szavazott

MSZP:
dr. Sós Tamás            igen

Jobbik:
Mirkóczki Ádám          igazoltan távol
Sneider Tamás           igen
Vona Gábor               igazoltan távol

Független:
Ivády Gábor              nem szavazott

A nemmel szavazóktól, a tartózkodóktól, valamint a nem szavazóktól a legnagyobb tisztelettel az alábbiakat kérdezzük:

- miért nem támogatták a T/5116-os indítvány napirendre vételét és ezzel a kommunista idők állambiztonsági múltjának átláthatóvá tételét?
- miért ellenzik azt, hogy ezek az akták nyilvánosságra kerüljenek?
- mikor fog végre szembenézni a Fidesz és a KDNP a ’89 előtti idők bűneivel?
- mikor fogja végre a 2/3-ados többség támogatni a rendszerváltás előtti idők feltárását?
- miért tartanak Önök és a Fidesz-KDNP döntő többsége az állambiztonsági akták megnyitásától?
 

Eger, 2012. február 26.

dr. Csarnó Ákos

tanácsnok

Lehet Más a Politika