A Lehet Más a Politika január végi kongresszusát felfokozott érdeklődés kísérte. Az érdeklődést magyarázza, hogy az LMP-t eddigi politikája alapján minden erőlködés ellenére sem sikerült egyértelműen besorolni a magyarországi bal vagy jobboldalra. Ezt tulajdonképpen sikerként élhetjük meg annyiban, hogy Alapítói Nyilatkozatunk szerinti küldetésünkhöz hűek tudtunk maradni, ugyanakkor jelzés is ez arra, hogy a véleményformálók és a társadalom széles tömegei körében a jobb-bal felosztás és szekértábor logika még mindig nagyon erősen él. A legfontosabb kérdésnek sajnos még mindig az számít, hogy akkor kivel is van valójában ez a párt, vagyis nem alapvető tartalmi üzeneteink foglalkoztatják a közvéleményt, hanem a többi párthoz való viszonyunk.

A kérdés aktualitását felerősítette a jobboldali kormányzás demokrácia és jogállam romboló politikájával szembeni határozott fellépésünk, konkrétan a december 23-i nagy visszhangot kiváltó akciónk. Az LMP ugyanis december 23-án erőt mutatott föl. A parlament kapuihoz láncolt képviselőink és aktivistáink azt az üzenetet küldték a társadalom felé, hogy ez a párt komolyan gondolja a demokráciát, hogy az számunkra nem csak színház, és hogy a parlamentbe kerülésünk ellenére sem váltunk a korábban kárhoztatott korrupt és cinikus politikai elit részéve.
Úgy érezzük, hogy az erő nem feltétlenül a tömegek megjelenésében és méretében rejlik, hanem elsősorban az üzenetet közvetítők hitelességében. Az LMP képviselői eddigi tevékenységük alapján hitelesen tudnak fellépni a Fidesz politikájával szemben, mert az LMP-vel szemben nem működnek azok az eszközök, amik az előző bal oldali kormányok szereplőivel szemben hatásosak. Ránk nem lehet azt mondani, mint a szocialistákra, hogy Ti többet loptatok és nálunk is rosszabbul kormányoztatok.
 
Legutóbbi kongresszusunkon mindenki számára világos volt, hogy erre a hitelességünkre, éppen a kormánnyal szembeni hatásos fellépés miatt elengedhetetlen szükségünk van, és éppen ezt a hitelességet veszítenénk el, ha engednénk magunkat belesodorni az előző kormányzat rehabilitálásába. Nem akarunk örökérvényű ítéletet mondani más pártok felett, de be kell látnunk, hogy dolgunk elsősorban nem velük van.
 
Nem akartuk megkerülni azt az erkölcsi kérdést, hogy a legrosszabb esetben kivel és hogyan lennénk hajlandóak együttműködni, de arra jutottunk, hogy ha két rossz közül kell választanunk, jelesül, hogy az Orbán kormányt tartjuk hatalmon, vagy olyanokat segítünk újra kormányra, akik korábban már bizonyították érdemtelenségüket, akkor csak rossz választ tudunk adni.
 
Az LMP politikai küldetése, hogy megteremtse annak a lehetőségét, hogy ne csak rossz és még rosszabb között lehessen választani, hogy legyen választható jó alternatíva is. Magyarul egy olyan önálló politikához kell minél nagyobb társadalmi támogatást szereznünk, amely egyformán szemben áll a Gyurcsány nevével fémjelzett szocialista korszakkal és a kiépülő Orbán-rendszerrel is. És nem csak szemben áll, de egy olyan lehetőséget is kínál, amely a félresiklott rendszerváltás hibáira is megfelelő választ tud adni.
 
Döntésünkből elsősorban rengeteg munka következik. Meg kell keresnünk és össze kell kapcsolnunk azokat az embereket és közösségeket, akik vállalják a szolidaritást egymással, és tenni akarnak azért, hogy a mindenkori központi hatalom – önös politikai érdekei megvalósítása érdekében - ne játszhassa ki az egyes csoportokat egymással szemben.
 
El kell érnünk, hogy ne lehessenek bűnbakok a szegények, a hajléktalanok, a rokkantnyugdíjasok, a kistelepülésen élők, a tanulni akaró fiatalok, az orvosok a rendőrök vagy a tűzoltók. A valós szolidaritás csak úgy jöhet létre, ha minden társadalmi csoport képes megfogalmazni azt a minimumot, amit elvár a többiektől, és képes meghatározni azt az áldozatot, amit vállalni tud a közösségért. A központi hatalommal szemben csak egységesen lehet fellépni.
 
Végső soron létre kell hoznunk egy valódi társadalmi szerződést, szövetséget kell építenünk a társadalomból kirekeszteni próbált leszakadó csoportok és a terheket túlnyomórészt viselő középosztály között. Egy szó mint száz: meg kell szervezni a politika társadalmi ellenőrzésére képes hálózatot, meg kell szerveznünk az Új Ellenállást. Ki kell mondanunk, hogy a politikai elit azért tudott megtenni velünk bármit, mert mi hagytuk, hogy megtegyék. Mert szervezetlenek voltunk és becsaphatóak, mert állandóan a nagyobb rossztól való félelemmel kellett elmennünk szavazni.
 
Az a program, amivel az elmúlt két évtized politikája meghaladható éppen ezért nem valósítható meg nélkületek. Nem lehet megvalósítani a politika társadalmi ellenőrzését aktív, tenni akaró polgárok nélkül. Olyan emberek nélkül, akik nem csak elszenvedői a nagypolitikának, hanem tényleges befolyásolói.
 
Arra, hogy ez a küldetés nem lehetetlen éppen az LMP a példa. Ez a párt két évvel megalakulása után már a parlamentbe került, aminek éppen az az önzetlen összefogás adta lehetőségét, amely képes volt legyőzni a korábban legyőzhetetlennek hitt akadályokat, mint a pénztelenség, a média hiánya vagy a nagypártokat háttérből irányító oligarchák erőfölénye.
 
Az LMP tehát nem a Fidesszel s nem az MSZP-vel van, az LMP a társadalom oldalán áll. Célja a közösség immunrendszerének megerősítése, hogy érvényre jusson a népfelség elve, vagyis hogy ne a társadalom függjön a központi hatalomtól, hanem a központi hatalom az emberektől, mert csak így lehet más.
 
Lukács Zoltán
Az LMP Heves megyei választmányának tagja