December 15-én a hatvani képviselőtestület ülésén két nagygombosi lakos kért szót. A képviselők többsége, elutasította mindkét felszólalási kérelmet. Annak ellenére, hogy a testület az érvényes szabályok szerint járt el, a fideszes képviselők elutasító szavazataikkal indokolatlanul korlátozták a nagygombosiak jogait. Ez az elutasítás annál is súlyosabb, hiszen a lakosokban épp azért ébredtek indulatok az elmúlt hetekben, mert előzetes megkérdezésük nélkül kívánt az önkormányzat olyan döntést meghozni, majd rájuk erőltetni, amelyek nagyon súlyos következményekkel járnak az itt lakók életére.

 

A megoldani kívánt probléma az első hírek szerint az volt, hogy a nagygombosi majorságban található önkormányzati lakások életveszélyesek. Az életveszélyt pedig az önkormányzat úgy kívánja megoldani, hogy a lakóknak csereingatlant ajánl fel, vagyis kiköltözteti őket. Mára azonban kiderült, az önkormányzat által hivatkozott szakértői vélemények mindössze balesetveszélyt állapítottak meg, a város vezetői pedig a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal szakvéleményét várják, amely akár életveszélyesnek is nyilváníthatja az épületegyüttest. De vajon mi alapján feltételezik, hogy ez lesz a döntés? Vagy ez egyenesen egy várakozás megfogalmazása volna? Miért gondolják, hogy az igazságügyi építési szakértő véleményétől eltérő állásfoglalás születik?

 

De legfőképpen: miért gondolja a városvezetés, hogy képes megoldást találni egy problémára anélkül, hogy megkérdezze az érintetteket, hogy befogadja véleményüket? Miért gondolja, hogy látszategyeztetésekkel mindent elintézhet? A kormánypárt politikusai láthatólag helyben is a parlamentben megszokott módon, erőből kívánnak politizálni, ebben az esetben pedig a társadalmi részvétel, azaz az érintett közösség részvétele a döntésekben csak nyűg a döntéshozóknak.

 

De nem csak erről van szó. Az érintett lakosok azt mondják, hogy az önkormányzat olyan csereingatlanokat ajánlott fel nekik, amelyek rosszabb állapotban voltak a jelenlegieknél, illetve hogy a majorságban sokan önerőből már felújították lakásukat. Vajon miért nem vizsgálja a város mélyebben a lakások felújításának lehetőségét? Vagy talán a lakók kiköltöztetése után magára lehetne hagyni az ingatlant, hogy tovább pusztuljon? Miért nem esik szó sehol arról, hogy mi a terve a már kiüresített ingatlannal az önkormányzatnak? Miért nem veszi elejét a pletykáknak azzal, hogy felvázolja a lehetséges forgatókönyveket?

 

És végül egyenesen elképesztő, a demokrácia megcsúfolása, hogy a saját ügyükért kiálló civil egyesület létezését a város polgármestere kétségbe vonja, illetve büntető feljelentéssel próbálja megfélemlíteni a civileket. Szabó Zsolt azt állítja, hogy néhányan politikai tőkét kívánnak kovácsolni az ügyből. Szeretnénk felhívni a polgármester figyelmét, hogy a politika eredeti értelmében a közjóról folytatott vita, aki pedig ezt a vitát akadályozza, ellehetetleníti, kitér előle, az joggal teszi ki magát a közösség támadásainak.

 

Tóth Norbert
LMP Heves megyei választmány