2010. feb 16.

Kopogtatás Heves szívében

írta: torosziget
Kopogtatás Heves szívében

Tökéletes reggelre virradtunk a Heves megyei Ostoroson, a Kormos család otthonában. A környék LMP-s életének egyik mozgatórugója, a balatoni származású Kormos „Bronco” Szilárd vont be néhányunkat a kampány operatív részének egyik első, igen fontos hadműveletébe. Jöttünk első szóra és szívesen segítettünk, de nem tagadom, inkább a barátunk miatt, mintsem az ügy érdekében (amiről akkor még szinte semmit sem tudtunk).

Az előző este alapos, de jó hangulatú eligazítása során már körvonalazódtak a feladatok, a laikusok számára (mint jómagam) tisztázódtak a párt országos és helyi céljai is. Ez mindenképp fontos volt ahhoz, hogy higgyünk az egészben, ne csak túl legyünk rajta. És itt most nem a szokásos agymosós pártdemagógiára kell gondolni: egyszerűen csak megismertünk egy olyan értékrendszert, amely a magunkfajta világlátott, értelmiséginek mondott emberek számára tényleg valami mást kínált és olyan természetesnek hatott: az LMP által érintett kérdésekben olyan megoldásokat kínál, ami nálunk fejlettebb demokráciákban már bizonyított és országokat a fenntartható fejlődés pályájára állított. Bennem (aki vajmi keveset konyít a politikához) kérdések tucatjai fogalmazódtak meg és fogalmazódtak újra, ahogy egyre többet tudtam meg. Először egy újabb liberális „zöld” pártnak gondoltam az LMP-t, ami önmagában sem lett volna baj, kell ilyen is a Parlamentbe, legalább egy kicsit. A tájékoztatók átolvasásával azonban kiderült, hogy a párt olyan szakértők támogatását élvezi, akik – úgy tűnik – kompetens módon tudnának az emberek napi életét érintő, klasszikus kérdésekhez is nyúlni, mint pl a kehes közegészségügy és a butácska oktatásügy. A célok pontjainak címén zöldes-friss akcentus érződik, de ez csak elsőre tűnhet felszínesen egysíkú gondolkodásnak: a társadalom gondjaira adott válaszok alaposabb megértéséből kiderül, hogy a friss címek mögött épkézláb és alaposan átgondolt megoldásokat is kíván adni az LMP, ha hatalmat szavaznak nekik az emberek. Amint megtudtuk, Hevesben a hatalmat Ivád polgármesterének, a környéken népszerűnek számító Ivády Gábornak kellene megítélni, aki mellesleg jó példája annak, hogy mi a maxirespekt: a marketinges diplomája predesztinálta volna arra, hogy eladja a lelkét valami multinak, ő e helyett visszatért a falujába, hogy tudását a köz szolgálatában kamatoztassa. A lehetmas.hu-n a jelöltek rövid bemutatkozását olvasva egyébként egy olyan társaság körvonalazódott előttem, akikről látszik, hogy szeretnék a közösséget is előbbre mozdítani anélkül, hogy a saját anyagi javaik hajkurászása beárnyékolná a céljaikat. Persze ez eléggé szubjektív vélemény, de az azért látszik, hogy csupa olyan képzett emberről van szó, akik akkor is megállnák (vagy állják) a helyüket a maguk területén, ha nem politizálnának (biológusok, közgazdászok, mérnökök, jogászok – de nem a 0km-es megélhetési fajtából). Ha valaha van lehetőség arra, hogy itthon LMP akkor az most lesz, ezekkel az emberekkel. Az ügy tehát meglett, átjött.

Reggeli közben Bronco már pörgött: a környékbeli sejtek már aktivizálódtak, így kellett, aki koordinálja az információ folyamot a legnagyobb hatékonyság elérése érdekében. Döntően jó hírek futottak be. Mindenki ott segített, ahol tudott: volt, akinek volt egy pár szelvénye; volt, aki tudott egy pár jó embert és volt, aki gyűjtőhelyként jelentkezett. A reggeli pörgés a húsvét izgalmára emlékeztetett (a tavaszias napsütés sokat dobott ezen), a feltámadást, mint vallási és politikai metaforát juttatta eszembe.

Az aznapi bejárandó penzumunk teljesen vállalható volt: nem volt túl sok, de így is elég feszes tempót kívánt.

Az első állomásunk Recsk volt. A kocsiból kiszállva nekem személyesen kellemes meglepetés volt, hogy viszonylag kis költségvetésű pártként is elég korrekt szóróanyag állomány, pártlogós széldzseki és felkészítő anyagok álltak rendelkezésre.

Kettes csoportokban nyakunkba vettük a település utcáit. Rutinos mesterünk (akinek akkorra már közel egy hetes rutinja volt az ajánlószelvények gyűjtésében, mi több, a kétkedők rábeszélésében is) az első pár ház példáján bemutatta, hogy is megy ez. Becsöngetünk, várunk, ha nem jönnek, még egyszer csöngetünk és várunk. Ha kijönnek, bemutatkozunk, elmondjuk, hogy mi járatban vagyunk és várjuk a csodát. Igaz, hogy sok helyen már odaadták a szelvényeket az első embernek, aki kérte tőlük, mégis sok helyen jártunk sikerrel. Az atrocitásoktól és az emberek felháborodásától való félelmünk teljesen alaptalannak bizonyult: a legtöbb helyen egyszerűen közölték, ha nem nekünk akarták adni a cetlit, vagy ha azokat már elvitte valaki (sajnos az emberek nagy többségének mindegy volt, aki kapja, marja).

Az a hír járta, hogy a szelvényeket az önkormányzati segélyt kihordó futár hamarjában össze is szedte. A falunak Fideszes polgármestere van, a többit gondolom nem nehéz kisakkozni.

A falu másik felén, a vasút környékén még sikerült felvennünk a kapcsolatot a helyi LMP pártoló maggal, ami szívet melengető érzés volt.

Recsk után Parád felé vettük az utunkat, ami még így tél derekán is gyönyörű volt. Ha valamiért külön is megérte eljönni, az a táj szépsége: a falukból a szikrázó napsütésben szépen látszott a Kékestetőn lévő kilátó, teljesen olyan érzés volt, mintha az ember az Alpokban, de legalább a szlovák síparadicsomban lenne (még a falvak is úgy néztek ki).

Parádon is szépen gyűltek a szelvények, valamint a helyiek elbeszélése nyomán rengeteg tapasztalattal lettünk gazdagabbak, fel lehetett térképezni a falu „vörös” és „jobbos” részeit, de egyúttal módunk nyílt találkozni azokkal az elszánt LMP hívekkel is, akik egy hétig tartogatták nekünk a papírokat. Érdekes módon nem elhanyagolható tábort alkottak azok, akik máris megbánták, hogy másnak adták az ajánlásukat, mielőtt a Lehetmás programját, céljait megismerték volna. Azt hiszem, ha a körzetben sikerül elindítani az LMP jelöltjét, érhetik még kellemes meglepetések a szavazás során. Időközben mind megéheztünk, egy közeli kis étteremben sikerült a fejeket magunk felé fordítani, ahogy beléptünk az egyen kabátunkban.

A helyezet a parádihoz hasonló volt Bodonyon is, a következő és egyben utolsó állomásunkon. Talán itt találkoztunk a legcéltudatosabb jövőbeni választópolgárokkal. Miután majd egy hét telt el az ajánlószelvények kézbesítését követően, és már minden magára valamit adó párt felkereste őket, volt, aki még mindig habozott, de szívesen meghallgatta a rögtönzött tájékoztatónkat és szívesen vették a szórólapokat is. Sokan mondták, hogy egyelőre még nekünk se adják oda a cetlijüket (majd ők személyesen megoldják a célba juttatást), de abban biztosak lehetünk sem az MSZP, sem a Fidesz nem szerepel majd rajta… nos innentől már csak két esélyes a dolog, ugye. Voltak olyanok is, akiket az utcán kaptunk el, és hazakísértük őket a szelvényükért. A helyzetek váratlansága és sokszínűsége próbára tette minden latba vethető human skill-ünket, de összességében amellett, hogy kellemes élmény volt, eredményesnek is bizonyult: a környékbeli választásra jogosultak becsült száma alapján kb 6-7%-nyi cédulát sikerült begyűjtenünk. Ha a választásokon is ilyen arányban lesznek képviselve az LMP szavazók, akkor – legalábbis ebben a körzetben – egy más, frissebb kezdet elé nézhetünk. Ehhez azonban a környék más településein is nyomulni kell. Nem erőszakosan, de jelen kell lenni, mert az embereknek szüksége van rá, hogy más legyen a politika.

Bazsi, 2010. február 13., szombat

Szólj hozzá

kopogtatócédula