2009. júl 14.

Ok-okozat; konklúzió, mint érvelés; a rosseb se érti az egészet

írta: Sophie_27
Ok-okozat; konklúzió, mint érvelés; a rosseb se érti az egészet

 Nem vagyok egy filozófus alkat, de azért ez a tudomány közelebb áll hozzám mint laboratóriumban disznót klónozni, vagy részecskéket gyorsítani egy centrifugában. Persze így is bandzsítok Hegel "abszolút eszme" okfejtésein, és az Abszolútum elméletét is elég egyedi módon határoztam meg (tetszik tudni az "Abszolútum - tiszta Lét" fogalom párból én azt szűrtem le, hogy ebben az Abszolútum nevű országban, vagy városban, mindenki be van jelentve és senki nem dolgozik feketén, így valósul meg, hogy mindenki tiszta lét kap), de az élet döbbenetes példákat hoz, melyek után csak ülök az asztalomnál, és pixeleket számolgatok a monitoromon.

Kopognak az ajtón, "belép" egy "ügyfél". A macskakörmök azért lettek elhelyezve, mert egyik sem felelt meg teljes mértékben a valóságnak, ha már Hegelnél tartottunk a bevezetőben, akkor rá hivatkozva úgy mondanám, hogy a különállónak tűnő dolgok, melyekből a világ látszólag felépül, nem egyszerűen érzékcsalódás eredményei: több-kevesebb realitással mindegyikük rendelkezik, ez a realitás az egész azon aspektusában áll, amely az, aminek akkor látjuk, ha helyesen nézzük.

Értik? Nem? Nem baj, én sem nagyon, a lényeg az, hogy beesett az ajtón egy csontrészeg alak. Azt mondja nekem: - Héé! - Szemöldököm úgy felszalad a homlokomon, hogy valahol a seggemnél áll meg, de szerencsére tompítja az idegrendszeremet a három méter távolságból is mindenkit letaroló alkoholgőz. Szememet lesütöm, tudom, hogy nem nagyon beszélünk majd sem Hegelről, sem Kantról, viszont jó lenne legalább a köszönésig eljutni 5 perc alatt. Közben a tekintetem az asztalomon álló barométerre vetődik, amely elképesztő eredményeket mutat. - Adjon nekem segélyt, mert nincsen pénzem! - Forró kása, meg a macska sehol, de elaglább haladunk a konklúzió felé. - Hogy hogy nincs pénze, hiszen most kapta meg a segélyt? Nem hiszem el, hogy egy nap alatt elitta, meg elgépezte! - Felháborodottan megpróbál megkeresni a szobában, majd a mellettem lévő polc felé fordulva kissé indulatosan folytatja. - Értse meg, nincsen pénzem és itt vannak ezek a számlák, amiket ki kell fizetnem! - Sárga valamiket lobogtat, talán számlák lehettek egykor. Tudom, hogy egyetlen nap alatt ő sem tud mindent elverni, ezért tovább erősködök. - Szerintem van még pénze, csak nem akarja számlákra "elfecsérelni"! - A hang nem a polcból jött, újabb vizuális felderítésbe kezd, de végül (mint új célpont) megállapodik a korábbi polcnál, továbbra is hozzá beszél. - Higgye el, nincsen pénzem! - Nem süllyedünk a három fázisú hegeli dialektikáig az már biztos. - Szerintem pedig van, csak letagadja, hogy szerezzen még egy kis pénzt! - Válaszolom elmésen, mire rájön, hogy még mindig rossz irányba küldte eddig nagyon morcos tekintetét, és szemével maximum a KSH Statisztikai Évkönyvének gerincét verte a polcon, nem engem. - Nincs pénzem, és ezt be is tudom bizonyítani! - Hoppá, úgy tűnik megoldás következik! - Hogyan? - Kérdezem és várom, hogy kiforgassa a zsebeit, levetkőzzön meztelenre, behívja a család kivűl toporgó tagjait tanuként, esetleg tételes elszámolást mutasson egy nappal korábban kapott juttatásának minden forintjáról. Nem, ő verbálisan oldotta meg a dolgot, mondhatnám szétrágta, sőt szétmarcangolta azt a bizonyos gordiuszit. - Nem látja, hogy nincsenek befizetve a számláim?!

Hegel ésa többiek úgy foronak a sírjukban mint egy centrifuga és alighanem részecskéket gyorsítanak.

 2009.07.14.                                                          Forrás:http://ivadygabor.blog.hu/

Szólj hozzá

ügyek ivády gábor