Az ajánlások gyűjtése egy kimondottan fárasztó, ám sokszor vidám foglalatosság. Közben azért lehet rágódni az élet értelmén, a világmindenségen, meg mindenen. Így az sem meglepő, ha épp egy pap megáll a kitelepülőszettől nem messze és felénk fordul.

- Önök mit árunak?
- Jó napot... izé... nem árulunk semmit... illetve ha úgy nézzük, akkor politikát...
- Ahha! Akkor hazát! – ezzel oda is lép a szett elé.
- Hogy? Mármint hazát árulók lennénk?
- Hát, aki Gyurcsánnyal összefog és Orbán Viktort támadja az hazaáruló!
- Ööö... De mi nem fogtunk össze Gyurcsánnyal!
- Na ez az. Most, még, de össze fognak.

Ezen a ponton azért már összenéztünk aláírásgyűjtő társammal.

- Nem szeretnénk.
- Na igen, ezt mondják. De nem szeretnének vagy nem fognak? Mert tudják a marxizmus, a kommunizmus és a liberalizmus támadja hazánkat! Aki összefog a marxistákkal, kommunistákkal és a liberálisokkal, az hazaáruló.
- Nem tervezz...
- Aki pedig a magyar akácot támadja az fasiszta. A magyar akácot, értik! Az adja a jó mézet és aki ki akarja irtani az akácot az hazaáruló.

Ezen a ponton gyakorlatilag a kis pultunk „túlsó” oldalára támaszkodva beindul az ex-katedra kijelentésözön. Vagy inkább a prédikáció, legalábbis stílusjegyeiben mindenképpen:

- Hát tudják önök, hogy az akác ősi magyar fa, aki azt ki akarja irtani az nem normális! Tudják mióta van akác? Én egy kis település papja vagyok tudom, hogy mit beszélnek a méhészek.
- Elnézést, a tényszerűség kedvéért, de az akác egy tájidegen fajta, míg egy akácfa 17, addig egy valóban őshonos tölgy 700 rovarfajt képes eltartani. És... – a pap mint egy szószéken állva, rátámaszkodva a pultra dörgedelmesen folytatja:

- No én nem vagyok biológus, de aki a méhek ellen van! És nyugodtan megkérdezheti a méhészeket! Hát tudják maguk milyen jó minőségű az akácméz? De az uniónak nem kell!
- No, szóval valamennyire hozzuk közelebb az álláspontokat. Itt van pl. a Bükk...
- Én az Alföldről beszélek! tudják maguk, hogy mióta van akác?
- Tessedik Sámuel óta.
- Ööö.. igen. Valóban. No de az akác megköti a homokot!
- Ez igaz. Senki nem akarja teljesen kiirtani az akácot. De tessék pl. elindulni a Bükkbe, ott az...
- Az erdészeti kérdés. Az az erdészek dolga!
- No de az akác magától terjed, egy invazív faj...
- És ott a víz is! A bükkábrányi bányáknak már a harmadik rétegénél tartanak, szívják ki a vizet a sörgyárba! Na azt kellene megvédeni, a vizet!

Gyűjtögető társam homloka e mondat után felhősödött el. A kis pult az életéért könyörög a ránehezedő nyomás miatt.

- Legnagyobb kincsünk a víz! És az akácméz.
- Szóval az van, hogy az akác agresszíven terjeszkedik...
- Én az Alföldről beszélek! No de mennem is kell!
- Elnézést! Valahogy elbeszélünk egymás mellett, nem közeledtünk nagyon egymás felé.
- De, egy kicsit.
- Azért lehet egy pár gondolatunk válaszképpen az elhangzottakra?

Ekkor a pap elkezd matatni a zsebében, majd előhúz egy mobiltelefont, ami a megfelelő gomb benyomása után elmondja hangosan a pontos ídőt. 12.50.

- Egy perce van! Megy a buszom – és közben kitartja a mobilt.
- Szóval senki nem...
- Mondja csak, még van ötven másodperce!
- Hát elég sok mindent el tetszett mondani, az akáccal kapcsolatban...
- Viszontlátásra.

Mi meg ott álltunk, mint két hülye.

Személyes konzekvenciáim az esetből a következők:

• 1. Merész dolog az érseki palotától 30 méterre kitelepülni.
• 2. Racionális ellenvéleménynek helye nincs a prédikációval szemben. Most már értem, hogy Galilei Giordano Bruno miért került máglyára.
• 3. Vajon mi lett volna a "beszélgetés" vége, ha az Európai Zöld Párt kampányanyagaiként kapott gumióvszerekből is kint lett volna a pulton pár darab? Excommunicatio?