Az Eszterházy Károly Főiskola előtt kérdeztük a főiskolásokat arról, hogy miképpen képzelik el jövőjüket Magyarországon. A diákokon kívül azonban járókelőkkel is szóba elegyedtünk. Most egy ilyen beszélgetésből idéznék (emlékezetből, sajnos szó szerint nem fog menni) egy eszmefuttatást, ami nagyjából arról szólt, hogy jó-e a Hoffman-féle reform és hogy miért hőbörögnek a tanárok:

- A gazdasági helyzet nehéz. Ezt mindenkinek meg kell értenie.

- Ezt értem, de a tanároknak évek óta ígérik az emelést. Ön pl. mit szól ahhoz, hogy az államtitkár asszony kiáll 7-én, mindenkit biztosít a pedagógus életpálya-modellről, majd két napra rá Matolcsy felborítja az egészet a megvonás bejelentésével.

- A gazdasági helyzet nehéz. Én pl. nyugdíjas vagyok, nekem a 13. nyugdíjamat elvették, pedig az nekem jár.

- Bocsánat uram, ön úgy véli, hogy önnek automatikusan jár a 13. havi nyugdíj?

- Igen.

Meddő vita maradt innentől a beszélgetés, mert az úr nem akarta megérteni, hogy kettős mércével mér. Nem a nyugdíj a probléma, hanem hogy neki jár valami automatikusan, függetlenül az ország gazdasági helyzetétől, másnak meg coki.

Amúgy sok kérdőívet gyűjtöttünk be a diákoktól.