Tegnap 1956-ra emlékeztünk. Igazából nem az az érdekes, hogy ki mit mondott a színházban, meg hogy koszorút helyeztünk el, hanem, hogy kiderült, hogy abban az utcában lakó úr, akivel egymás mellett ültünk az ünnepi beszéd alatt, szóval kiderült róla, hogy ő ott volt 56-ban Pécsen. A dolgok közepében. Azt mondta, hogy arra számítottak, hogy minden jó lesz. Hogy keservesen csalódtak. Hogy még igazából nem fejeződött be a rendszerváltás. És hogy a szovjet tank szemtől-szembe rettenetes.