Igen, én, az egyszerű dolgozó nő és anya úgy döntöttem, élek állampolgári jogommal és részt veszek a demokráciában. Rájöttem, attól nem lesz nekem jobb, ha egész nap csak szidom a „rendszert”. Nyitott szemmel járok, látom az ország gazdasági és erkölcsi hanyatlását, városban és falun egyaránt. Megy a korrupció, sógor – koma – jó barát jól jár, a becsületesség és a tisztességes munka kihalófélben van. Jobb- és baloldal – évek óta csak egymás köpködésében merül ki a tevékenységük, kis hazánk meg egyre inkább lecsúszik.

   De mivel én alapjában véve egy optimista ember vagyok, hiszem, hogy ennek nem kell így maradnia. Itt az ideje, hogy elindítsuk a változást, de ezt együtt, összefogással, és ami nagyon fontos, erőszakmentesen valósítsuk meg. Menjünk el választani, de olyan embereket küldjünk a Parlamentbe, akik még nem játszották el a bizalmunkat. Az elmúlt évben felcsillant egy reménysugár, hogy két rossz közül nem a kevésbé rosszat kell választani, hanem van más alternatíva is. Van egy párt, aki gondol a gyerekeink és bolygónk jövőjére, szem előtt tartja a hagyományos értékeket, de nem vet gátat az egyéni szabadságnak, korrupciómentesen, a nyilvánosság előtt akar demokratikus politikai viszonyokat teremteni. Ez a párt az LMP.

   Február 8-án elkezdik kihordani a kopogtatócédulákat. Az EP választások idején is segédkeztem a gyűjtésben, de most sokkal nagyobb erőbedobással fogom csinálni. Tudom, hogy a munkám sokszorosan megtérül, mert a változásnak így én is részese leszek. Csodákra persze utána se kell számítani, de hogy Francois Lelord idézetével éljek: „Ha egyes emberek bejelentik, hogy megvalósítják a földi paradicsomot, nagyon óvatosnak kell lenni, mert majdnem mindig pokol lesz belőle.” A Lehet Más a Politika párt nem ezt ígéri, csupán a lehetséges utat mutatja meg egy reménytelibb jövőbe.

   Ön, aki ezt a posztot olvassa, kérem, tartson velünk!